Itt a vége, fuss el véle…

Címkék

,

1

Kedves Olvasók!

Mint bizonyára észrevettétek, egy ideje már nem jelennek meg új bejegyzések a blogon.

Egy jó ideje éreztem már, hogy kissé kényelmetlenné vált a blog. Sokszor szívesebben írtam volna más dolgokról; vonzott a kultúra több irányzata, de az itt általam felállított korlátok nem adtak lehetőséget arra, hogy ezekről írjak.

Így arra a döntésre jutottam, hogy bezárom a Könyvjelzőket.

Nehéz lépés ez a számomra, mert oly régóta kísért az utamon, és oly sok erőt adott, hogy az valami elképesztő. Az olvasás és az írás okozta öröm hihetetlen lélekenergiát adott nekem a mindennapokban.

Összesen 36 írást olvastam el, több interjút is készítettem, és egyszer még abban a megtiszteltetésben is részem volt, hogy részt vehettem az m2 egyik élő adásában mint interjú alany.

Ezúton szeretném megköszönni a segítséget mindazoknak, akik támogatást nyújtottak, hogy ez a blog működhessen és persze az olvasóknak, akik nélkül mit sem ért volna a Könyvjelzők.

De mint bizonyára tudjátok, minden vég, egyben egy új kezdet is. *huncut mosoly*

További jó olvasást mindenkinek!

Üdvözlettel;
Mészáros Zoltán

Reklámok

Az örökkévalóság őrzője – Kritika

Címkék

, , , , , ,

modernlogo

Mr. Spock! Mit gondol a könyvről? – kérdezte James T. Kirk csalfa mosollyal az arcán. – Teljes mértékben illogikus kapitány. – felelte a vulkáni közel sem meglepő közönnyel.

– Illogikus?! – háborodott fel a hegyes fülű felettese – Ennyit tud csak mondani arról a könyvről amelyet Dr. Habernix szerzett meg abból a bizonyos párhuzamos univerzumból?! – fakadt ki Jim, majd felkapta a könyvet amelynek címlapján pont az első tisztje portréja szerepelt.
– Nézze csak meg a párbeszédeket kapitány! – kezdett bele indoklásába Mr. Spock – a harmadik, ötvenhatodik valamint a huszonhatodik oldalon. Teljes mértékben túlzóak, illogikusak. Azon felül ott vannak a fölösleges karakterek szerepeltetése, a sokszor előforduló időhúzás, no meg a tény hogy a könyv egy sorozat második része: és az adott nyelven – ha jól emlékszem magyar – meg sem jelent az első kötet. Ez teljes mértékben illogikus.
Jim felnevetett.

1 – Mint mindig most is teljes mertekben igaza van, Mr. Spock! Azonban nem felejthetjük el a remek kapcsolódási pontokat a TV sorozat pontjaival!
– Erőltetettek…
– Kreatívak inkább!  – vágta rá a kapitány – Mindig megmosolyogtatott egy-egy utalás.
– Azonban, – érvelt tovább a vulkáni – aki nem ismeri az előzményt annak nem mond sokat.
– Na ez már igaz! De nem is nekik készülhetett az írás. Azt azért nem tagadhatja, hogy megfelelő módon van felépítve a cselekmény szerkezete és az írásmód is kellemes!
– Tisztelettel kapitány… a kellemes nem elég, és nem is hatékony.
– Mr. Spock… Maga túl szigorú ehhez a könyvhöz. Végül is rólunk szól!
– Pontosan ezért vagyok olyan szigorú.
A diskurzust a kabin ajtajának szisszenése szakította félbe. Dr McCoy hajóorvos jelent meg a szobában, kezében az eddig is szóban forgó A.C. Crispin – Az örökkévalóság őrzője című kötet egyik példányával.  – Ne legyek orvos Jim, ha ez nem a legjobb könyv amit olvastam! – Spock hitetlenkedve tekintett a doktorra, miközben felvonta az egyik szemöldökét. – Bár mondjuk kicsit kevés szerephez jutottam benne. Spock pedig feltűnően sokat szerepel benne…. A fiával együtt!
– Ennek ellenére nem elégedett! – Jegyezte meg a kapitány.
– Kétlem, hogy ilyen érzelmi kitörésekre képes lennék, mit ahogy a könyvben… és ha most nem haragszanak el kell végeznem pár analízist a hídon.
– Látod Jim? Menekül! – gúnyolódott a doktor.
– Téved Dr. McCoy. Csupán nem kívánok lelkesedni egy egyszerű ponyváért, úgy mint Ön.

KÖNYVJELZŐK

Star Trek rajongóként imádtam a könyvet, azonban számos ponton kicsit zavaró volt az írás. Egy több részes műnek miért csak a második részét fordítják le? Miért kellenek a toldalék karakterek? Miért zavaros az időutazós rész? …és végül miért szeretettem ennyire? Az utóbbira tudom a választ. 

Történet; Időutazásos történet a Star Trek világában. Kizárólag fanoknak ajánlom, a többiek kétlem, hogy értékelni tudnák. 

Karakterek; A filmbéli karaktereket nagyjából hozza a szerző, bár néha mintha túldramatizálná a szerepeket. You know: KHAAAAAAAAAN!

Írásmód; Semmi kiemelkedő, átlagos, talán néha kicsit zavaros.

7

Kérdezz – Felelek – Csukás Márton

Címkék

, , ,

csukás

Mindig nagy örömként ér amikor látom, hogy régi ismerősök, barátok, kollégák sikert sikerre halmoznak. Csukás Mártonnal még egy diákszervezetnél ismerkedtem meg. Azóta sok hosszú év telt el! Márton ma Londonban él és (többek között) fordítóként dolgozik.

Írnál pár sort magadról és a munkáidról?

Csukás Márton vagyok, 24 éve születtem Debrecenben, most pedig Londonban élek párommal, Flórával. A reáltudományok közül az informatika művelője vagyok, míg a humán diszciplínák közül a nyelv- és irodalomtudomány érdekel igazán, valamint majd’ az összes művészeti ág, ide értve a zenét, képzőművészetet, színházat, építészetet és filmművészetet.

Az egyetemen mérnök informatikusként (Software Engineer) végeztem. Pár év debreceni munka után felpattantam a londoni repülőre, és áttelepültem a szigetországba, ahol köszönhetően az IT piac pörgésének, még hozzá se tudtam szokni az amúgy meglepően jó angol klímához, amikor hat nap és egy kilenc körös interjú után fel is vettek egy belvárosi informatikai céghez, ahol azóta a termékünk szoftverfejlesztője -tervezője és -mérnöke vagyok.

Londonban, a világ kulturális fővárosában élve aztán az ember teret kap arra, hogy kibontakoztathassa egyéb érdeklődéseit is; minden túlzás nélkül naponta lehetne különböző programokra járni. Miután Flóra lepszichológusdiplomázott, az öcsém, Barnabás pedig leérettségizett, és kijöttek utánam (Flóra természetesen Londonba, Barnabás pedig Oxfordba tanulni), valamint mindhárman sikeresen berendezkedtünk Angliában, új kihívásokat keresetünk a már meglévőek mellé – így jött többek között a fordítás ötlete is.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy március óta exkluzív kapcsolatban állunk a legnevesebb magyar színházi és irodalmi ügynökséggel, ahonnan rendszeresen kapunk megbízásokat, mi pedig “jelentünk” az aktuális londoni színházi életről és hírekről. Ez az ügynökség költöztette Magyarországra az összes nagyobb külföldi színdarabot és musicalt, ami a budapesti és vidéki színházak repertoárjának szerves részét képezi.

Miért lettél műfordító?

Az olvasás gyerekkorom óta az egyik kedvenc hobbim, illetve az angol nyelvet is a kezdetektől fogva szeretem: a Harry Potter kötetek nagy részét is már előbb olvastam angolul, mint magyarul, valamint fiatalabb koromban Agatha Christie színdarabokat is fordítottam családi javaslatra. Mindemellett pedig a művészet szeretete, a londoni élet és a nyelvtudás egyértelműen kikövezik az utat a műfordítás és produkciós tanácsadás felé. Szerencsés továbbá, hogy Barnabás pedig “Publishing Media & Film Studies” szakot hallgat Oxfordban, ami szintén közel áll ehhez a világhoz.

csukás3Mi a legnehezebb a munkádban?

A mindennapokban a legnehezebb az időm menedzselése – a telefonom naptárja és tennivaló listája állandóan tele van, gyakorlatilag zéró a holtidőm. Fontos, hogy jól beosszam a napjaimat, hiszen másképp nem menne a szoftverfejleszés, a nyersfordítás, a műfordítás, a zongorázás, a kulturális, szociális és magánélet, a tanácsadás, az edzés, a maratonra készülés, az utazás, az írás és a napi gyakran négy, de optimális esetben nyolc óra alvás összeegyeztetése.

Ami a színdarabok fordítását illeti, a legnagyobb nehézséget általában a lefordíthatatlan szójátékok jelentik, melyek gyakran elsődleges humorforrásai például egy komédiának. Ilyenkor Barnabással és Flórával megpróbálunk az eredeti ötlettől teljesen függetlenül gondolkozni, és kiötölni, hogy magyarul vajon mi állná meg legjobban a helyét. Óvatosan és kellő tisztelettel kell ezzel játszanunk, hiszen ez már a darab egy részének átírását is jelentheti.

Milyen szempontok szerint választjátok ki azokat a darabokat, amelyeket végül lefordítotok?

A fordítások egyfelől írói megrendelésre készülnek: Londonban több kortárs íróval is találkoztunk már, akik minket kértek fel a műveik magyarra fordítására. A magyar színházi ügynökség közvetítésével az is jellemző, hogy közvetlenül egy budapesti színház kéri egy konkrét darab fordítását. Ezeken kívül pedig mi is felajánlunk Londonban futó színdarabokat fordításra – legutóbb például a londoni National Theatre egyik fél évig telt házzal futó sikerdarabját ültettük át magyarra.

Van olyan darab, amit a Te munkásságod közreműködésével láthat itthon a magyar közönség?

A következő évadban lesz, ám a címe egyelőre még titok – mindenesetre figyeljétek a budapesti színházak repertoárját! A fordítás és a tényleges bemutató között nem ritka a fél éves időkülönbség sem; ez elég időt hagy a magyar produkciós csapatnak a próbákra, nekünk pedig a szöveg még esetleges finomítására.

Mennyire adoptálnak irodalmi műveket? Vagy inkább speciálisan a színházra írnak darabokat?

Londonban zseniális a színházi sokszínűség, mely a klasszikus görög drámáktól a kasszasiker musicaleken át, a jellegzetes angol humorral tűzdelt fekete komédiákon keresztül egészen az interaktív, formabontó performanszokig terjed. Nagyon jellemző például a klasszikus görög drámák átirata az archaikus nyelvezet megtartásával, mégis a cselekmény új kontextusba helyezésével – ilyen volt például a Medea, Helen McCrory főszereplésével. Természetesen számos kifejezetten színpadra írt darab is készül, ezek jellemzően a komédiák illetve musicalek. Ami pedig az irodalmi műveket illeti, itt szintén az átdolgozások jellemzőek: ilyen volt többek között a “Treasure Island” (Kincses Sziget), a “Frankenstein”, “To Kill a Mockinbird” (Ne bántsátok a feketerigót!), vagy a “Jane Eyre”. Extrém esetek is vannak: a “London Road” című musical (és a belőle most készült film) például egy megtörtént interjúsorozaton alapul, amit pár éve egy sorozatgyilkossági ügy kapcsán készítettek egy London környéki kisvárosban.

csukás2Gondolom találkoztál ismertebb angol színészekkel is…?

Ez London és a belvárosi munkahely egyik velejárója – az ebédszünetben gyakran sétálok egyet a Temze partján, és ilyen sétáim alkalmából futottam össze teljesen véletlenül Bill Nighy-val, Michael Gambonnal, Martin Freeman-el, Al Pacinoval, vagy Ralph Fiennes-szal csak hogy néhányat említsek. Az ember nem is hinné, hogy világsztár létükre mennyire közvetlenek: Martinnal és a feleségével Amandával például percekig beszélgettünk – hálásak tudnak lenni, ha az ember nem idióta kérdésekkel traktálja őket.

Közismert fogalom Londonban a “stage doorozás” is: egy-egy előadás után a színészek távozáskor jópofiznak egyet a nézőkkel, ami szintén hatalmas élmény: Imelda Staunton elementáris erejű “Gypsy” című musicalje után például érdekes látni, hogy a színpadon a magából mindent kiadó hölgy “civilben” milyen apró termetű, törékeny és visszahúzódó.

Mit gondolsz a hazai és az angliai színház életről?

Az angol színház a háttérország kulturális támogatásából adódóan több lehetőséget kap repertoárjának színesítésére, és a kísérletezésre – ezzel szemben egy magyar színház nem kockáztathat, hiszen anyagi erőforrásuk jóval csekélyebb. Londoni színházak esetén nem ritka, hogy egy-egy produkció évekre berendezkedik a színházban: a “Phantom of the Opera” (Operaház fantomja) például huszonkilenc éve fut heti nyolc telt házzal, Agatha Christie “Mousetrap” (Egérfogó) című krimije pedig világrekorder a maga hatvanhárom évével. Ennek köszönhetően a darabok már sokkal kiforrottabbak, gyakorlatilag minden a lehető legaprólékosabban ki van dolgozva. A sokszínűségre példa pedig, hogy a már korábban említett klasszikusok mellett polgárpukkasztóbb darabokat is műsorra tűznek az angol színházak: ilyen például a “The Book of Mormon” musical a South Park alkotóitól – egyszerűen zseniális paródia, keressetek rá Youtube-on!

A magyar színházzal kapcsolatban is teret kell adnunk a kísérletezésnek: az arany középút megtalálása itt sem egy egyszerű folyamat, talán számos “túl konzervatív” vagy “túl modern” verzió előzi meg egy darab tökéletes rendezését. A közeljövőben igyekszünk gyakrabban ingázni London és Budapest között, hogy kellőképp felmérhessük a magyar kínálatot is.

Műkedvelőknek ajánlom az Uránia Nemzeti Filmszínház londoni színházi közvetítéseit: jellemzően a Shakespeare’s Globe Theatre-ből vagy a londoni National Theatre-ből sugároznak akár élőben színdarabokat – két éve mi így láttuk Nick Dear Frankenstein átdolgozását Danny Boyle rendezésében, Benedict Cumberbatch és Johnny Lee Miller főszereplésével.

Mik a jövőbeni terveid?

Ebből annyi van, hogy fel se tudnám sorolni – mindenesetre dolgozunk Flórával és Barnabással egy magyar színdarab angol átdolgozásán, de a zeneszerzés és írás sem állnak távol tőlem. Egy biztos, hogy igyekszünk az olimpia mottójának szellemében élni és tervezni: Gyorsabban, Magassabbra, Erősebben.

Végezetül nem engedhetlek el anélkül, hogy meg ne kérdezzem melyik a kedvenc színházi darabod, és miért?

Szerencsére olyan sok kifogástalan darabot látunk, hogy erre a kérdésre egyre nehezebb válaszolni. Véleményem szerint egy egyfelől kedv- másfelől pedig műfaj-függő, konkrét kedvencet pedig biztosan nem tudnék választani.

Ami mostanában nagyon tetszett, az a “Sweeney Todd” musical Bryn Terfel és Emma Thompson főszereplésével – mind a színészek és a rendezés, mind pedig a zenekar fantasztikus volt: már az első percben mindannyiunknál érvényesült a libabőr-faktor, ami véleményem szerint meglehetősen őszinte mércéje egy mű hatásának, legyen az zene, színdarab, vagy vers.

Pár hónapja pedig Ibsen Vadkacsáját láttuk egy teljesen új, minimalista feldolgozásban: mindenféle díszlet vagy kellék nélkül, csak a színészek és egy élő vadkacsa közreműködésével olyan erejű darabot mutattak be a Barbican Theatre-ben, hogy ott meg a színművek egy másik fontos mércéje, a “tapsvihar előtti csend” szállt a nézőtérre: a darab végeztével a közönség még hosszú másodpercekig néma csendben ült a sötétben.

Ami pedig terítéken van és izgatottan várjuk, az többek között Samuel Beckett “Waiting for Godot” (Godotra várva) kétszereplős darabja Hugo Weaving-el, a Hamlet Benedict Cumberbatch-al, vagy például az “Everyman” (Akárki) az Oscar-díjas Chiwetel Ejioforral.

Kritika – Ha én volnék Isten

Címkék

, , ,

klasszikusKRITIKA1

Charles van Lerberghe (1861-1907) belga költő és író Ha én volnék Isten című novellája igazán megérintett. Igazán bravúrosan és giccsmentesen közelített meg egy igazán nehéz témát…

A történetünk középpontjában egy fiú áll, akit a tanítója arra kéri, hogy gondolkozzon el: mit tenne, ha ő lenne Isten? A gyermek némi hezitálás után úgy dönt, hogy búgócsigázna: ebben a tevékenységben nem csak szer felett nagy örömét leli, de még egyediséget is kölcsönözhet a válaszába.

A sorok mögött egy igen mélyebb gondolat csimpaszkodik föl elménkbe. Megérteni a megérthetetlent, megismeri Istent: talán valahol önmagunk felfedezése is ez a folyamat.

LEBERGHE

A sorok lágyak, mégis hatalmas súlyt hordoznak magukon: egy pillanatra nem éreztem fárasztónak vagy erőltetettnek a rövid gondolatmenetet, ami Charles van Lerbergne zsenialitásának köszönhető.

A kérdés adott:

Mit tennél ha Te lennél Isten?

Válaszokat kommentbe várom!

KÖNYVJELZŐK

Nagyszerű novella, amely egy igen fontos témát érint és egy merész, zavarba ejtő kérdést vet fel. Ráadásul INGYEN elolvasható ITT.

Történet; Egy nagy kérdésre épül és egy választ is ad mellé: nem is akármilyet! 🙂

Karakterek; A főszereplő maga az író, könnyedén tudunk vele azonosulni.

Írásmód; Semmi említésre méltó,

8

Kritika – A látogató

Címkék

, , , ,

moderna látogató

Kár, hogy nem az UFO-k jöttek, hanem csak a rokonok. Úgy talán izgalmasabb lehetett volna! Rényi Ádámnak megy ez jobban is.

Rényi Ádám – A látogató című novellája kezdő szárnypróbálgatásként hat. Hatásvadász végkifejlet elég könnyen kiszámítható és valahol elássa az üzenetet is. Ami volna a történet mögött: de a sokszor fura mondatszerkezetek adnak Nekik egy pofont.

A történet egy öregemberről szól, akit egy intézetben gondoznak. Egy látogatónak mesél a múltjáról emlékeiről és a hálátlan családtagokról akik cserben hagyták őt, és bedugták a rideg falak közé…

öregAz elmúlás és az öregedés igen hálás téma: azonban pont emiatt kétélű fegyver is. Könnyedén kerülhet az író a giccs hegyek árnyékába. Valami ilyesmi történt itt is, ami azért fura mert Rényi Ádámnak vannak ennél SOKKAL JOBB novellái is amit ITT meg is nézhetsz!

KÖNYVJELZŐK

Kicsit hatásvadász, egyszer olvasható. Vannak Rényi Ádámnak ennél sokkal jobb írásai is! 🙂 Egyébként A látogató INGYEN elolvasható ITT.

Történet; Kicsit hatásvadász… a végén lévő csavar pedig nem segít.

Karakterek; Jó alap, amik elvesznek kicsit a sablonban.

Írásmód; Lehetne letisztultabb.

3-10

Kritika – Szabadság mindenek felett – Hiems/Tél

Címkék

, , , ,

modern2

Egy két részes életrajzi regény első felét olvastam el a héten. Unalmas, szőrszálhasogató, könnyen felejthető, tele összefüggéstelen szálakkal…

…lenne ha nem Palotai H. Zsófia írta volna (hatásvadászat off). Az eddig legjobb életrajzi regény ami kezem alatt megfordult!

Az írás első pár oldala után mindenki elkönyvelhet magában pár dolgot: először is a könyv mögött valami irdatlan nagy kutatómunka van. Oly gonddal, precizitással vannak lejegyezve a nevek, titulusok, hogy szinte csodálkozom, hogy a könyvet nem az 1800-as években hanem 2013-ban adták ki. A sorokból árad a gondosság és a teljes odaadás, amit az író a főhőse iránt érez…

A sztori középpontjában a fiatal Csokonai Vitéz Mihály áll, aki tanárként dolgozik. Szoros  és egyben különleges kapcsolatot ápol a diákjaival, azonban feletteseivel és kollégáival való viszonya nem túl rózsás hála sokszor felelőtlen és talán meggondolatlan tetteinek. Szabadidejében ír, valamint szinte baráti kapcsolatot ápol Kazinczyval, aki egy kiadásra biztatja… de leállok a spoilerral!

3

Igen szórakoztató volt olvasni, hogy akkoriban egy oktatásban a dohányzás, a feleselés akár milyen súlyos következményeket is vonhattak maguk után. Mindezek mellett Csokonait sikerült teljesen emberszerűen bemutatni, ami igazán felszabadult erőt ad a karakternek.

Sajnos azonban a történeti kohézió nem mindig érvényesül. A szereplők között lévő konfliktusok, és a felmerülő problémák néha kicsit vontatottan bontakoznak ki, ami behúzza a kéziféket a cselekmény előrehaladásában. Talán a második részben  ez megváltozik, de ebben a formában kissé lassú tempójú az írás.

KÖNYVJELZŐK

A Szabadság mindenek felett, egy nagyon jó kor- és önéletrajz, az ember többet tanulhat belőle mint egy-egy irodalom órából! …a hab a tortán, hogy ez Palotai H. Zsófia első könyve!

Történet; Kissé mintha elveszne önmagában; talán egy kis fűszer no meg egy kis kakaó rá fért volna.

Karakterek; Csokonai karaktere gyönyörűen ki van dolgozva; emberközelivé tesz egy hatalmas művészt, ez pedig nagyszerű élmény!

Írásmód; A laza könnyedség mellett intellektuális, valamint magában hordozza a kor szellemét.

7